Nem elméletből beszélek.
Voltam idegileg kimerült.
Voltam teljesítményfüggő.
Voltam kontrollmániás.
Voltam az a nő, aki kívül erősnek látszik, belül pedig szétesik.
Éltem 500 kalóriás napokon.
Hajtottam magam, mert azt hittem, attól leszek elég.
Voltam kapcsolatokban, ahol nem húztam határt.
És sokáig azt hittem, hogy a szeretet ára az önfeladás.
Aztán egyszer csak világos lett:
Nem a szenvedés a cél.
Nem a tökéletesség a cél.
Nem a megfelelés a cél.
Hanem az egyensúly.
Az önazonosság.
A belső stabilitás.
Ez a napló ebből a felismerésből született.